Egri Borvidék

 

Az Egri borvidék Magyarország egyik történelmi borvidéke. Északkelet-Magyarországon a Bükk hegység déli lankáin, Heves megye területén helyezkedik el. A borvidék névadója és központja Eger, amely mellett további 19 község tartozik hozzá.

A borvidéki szõlõ- és borkultúra közel 1000 éves múltra tekint vissza, alapvetõen meghatározta és meghatározza ma is az itt élõ emberek életét.

Az egri borvidék mintegy 5000 hektárnyi szõlõültetvénye a Bükk hegység déli lankáin terül el. A borvidék két eredetvédelmi körzetre, az Egrire és a Debrõire tagozódik, így Eger várost és következõ 17 községet foglalja magába: Andornaktálya, Demjén, Egerbakta, Egerszalók, Egerszólát, Felsõtárkány, Kerecsend, Maklár, Nagytálya, Noszvaj, Novaj, Ostoros, és Szomolya az Egri, illetve Aldebrõ, Feldebrõ, Tófalu és Verpelét a Debrõi körzetbe.

A város és környéke híres történelmi borvidék. A lakosság csaknem 1000 éve foglalkozik szõlõ- és bortermeléssel olyan kiváló borokat termelve, mint az Egri Bikavér, az Egri Leányka, Debrõi Hárslevelû, Egri Chardonnay, Egri Cabernet franc és sauvignon, Egri Merlot, Egri Kékfrankos és Kékmedoc. Az egri borvidék a rendszerváltozás után rendkívül gyors fejlõdésen ment át. A szõlõültetvények területe a hagyományos és az új fajták legjobb termõhelyekre történõ újratelepítésével jelentõsen növekedett (Nagy-Eged, Pajdos). A fejlett nyugati borkultúrákban mûködõ AOC rendszert meghonosították. Az egy nagy állami borászati vállalat mellett több száz közepes és kisméretû borászat megalapításával és látványos fejlõdésével a borvidék borainak minõsége jelentõsen javult. A legöregebb borospincék kora a 400 évet is meghaladja, de napjainkban is vájnak még új pincéket. Nyugodtan mondhatjuk azt, hogy Eger a borok bástyája.

A jó minõségû egri bor készítésében nem csupán a gondosan megválasztott területeknek, a szõlõfajtáknak, a borvidéki klímának és szakértelemnek, de a jó pincéknek is kiemelkedõ szerepe van. Az egri pincék formája nagyon változatos, ez függhet a pince építettõjének társadalmi és gazdasági helyzetétõl, illetve az építés idõszakától. A pincék túlnyomó részét riolittufába vágták, amely könnyen alakítható és önmagában állékony, nem igényli a pincefödém külön megtámasztását. A borvidéken emellett találunk kemény homokkõbe és darázskõbe vájt pincéket is.

Az ország egyik legaszályosabb (legszárazabb) és leghûvösebb éghajlatú borvidéke, amit észak felõl a Bükk hegyvonulata véd a hideg légáramlatoktól. Viszonylag késõn tavaszodik. A vörösborok termelésének fõleg a délnek, délnyugatnak nézõ lejtõk mikroklímája kedvez.

A szõlõfajták tekintetében Eger egy rendkívül sokszínû borvidék, a megszámlálhatatlan számú termesztett szõlõfajtát a vidék történelme, a fél évszázados szocialista gazdálkodás, valamint a rendszerváltás óta eltelt idõszak fogyasztási trendjei magyarázzák. A leggyakrabban telepített, illetve a legjobb minõségû borokat adó szõlõfajták:

• Fehérszõlõ: olaszrizling, chardonnay, hárslevelû, leányka.
• Kékszõlõ: kékfrankos, merlot, cabernet franc, pinot noir, portugieser, kadarka és cabernet sauvignon.

A borvidék leghíresebb bora a több vörösborszõlõ borának házasításával készülõ egri bikavér, ami egy testes, karakteres, jó savgerinccel rendelkezõ házasított bor. Valaha a kadarka különbözõ változatai domináltak benne, ma gyakran a kékfrankos, illetve a cabernet franc és cabernet sauvignon, valamint Eger egyéb, engedélyezett szõlõfajtái.