Burg von Sirok

 

A Mátra keleti részén egy magányos vulkáni hegycsúcs, a 296 m magas Várhegy tör az égbolt felé, rajta Sirok várának falaival. A siroki vár legrégibb története és nyoma még az avarok idejére nyúlhat vissza, akik (egyes feltételezések szerint) a védelemre oly kitűnően alkalmas Várhegyet, megerősítették, és állandó állomáshelyet telepítettek ide. Uralmuk után a VIII. század idején a benyomuló szláv törzsek szállták meg, és saját céljaiknak megfelelően átépítették.

A honfoglalást követően Sirok és környéke az Aba nemzetség Birh-Bodon-ágának birtoka lett, akik a régi pogány időkben emelt erősséget jelentősen átalakították, és a mai felsővár területén új, jóval erősebb várat építettek.

A vár az 1588-ra  elég rossz állapotba került. A pasák legfontosabb feladatai közé tartozott a környékbeli lakosság adóztatása és a magyar végvárak mögötti rablóportyák végrehajtása. A hódítók mindamellett gondot fordítottak a siroki várra. Külső falait egy lebontott templom köveivel megvastagították, és számtalan fa építményt tákoltak a falak tövébe. Amikor Doria János 1687-ben Eger várát ostrom alá vette, a siroki vár török őrsége az egri védők segítségére sietett. A védelem nélkül maradt vár ostrom nélkül került a magyarok kezére a felszereléssel és élelmük egy részével együtt. A vár elvesztette hadi jelentőségét, és idővel az állapota tovább romlott.

1693-ban egy márki birtoka lett, aki komoly anyagi erőket megmozgatva rendbe hozatta a várat és császári őrséggel látta el. A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc alatt a vár hadi szerepet nem játszott, ennek ellenére a császári erők - a többi veszélyesnek tűnő várral együtt - a siroki várat is megrongálták (1713), hogy elkerüljenek minden ehhez hasonló katonai vonatkozású rebelliót.

A vár ettől kezdve pusztult, csak várromként volt nyilvántartva.

A riolit(dácit)tufa sziklára épített, szabálytalan alaprajzú fellegvár két részre tagozódik: alsó és felső várra.